A szél egyre fúj...

A szél egyre fúj, jobban és jobban, a hullámok kergetik egymást a parton, némelyik eléri a 3 m magasságot is. A nap állásából nézve a hőmérséklet bizony lehet vagy 42 C°, de a sós szél mely onnan a tenger felől fú, nem érezteti a hőséget.














Sartin már ötödik napja vagyunk, ez a szeles idő két napja tart.

A gyerekek nagyon élvezik az óriás hullámokat, a kicsike, mint egy kiscsikó rohan a hullám felé, majd mikor az át szeretné ölelni, sikongatva gyorsan kifut a hosszú kis lábaival, a nagyobbik gyermek a kamaszok maga biztonságával vág neki a hullámoknak. S mivel már van vagy 189 cm magas, átlép első hullámokon, majd ráfekszik és beviteti magát a mély víz felé. Csak azt látjuk, hol felbukkan, és a hullám tetején siklik lefelé, majd azt, átcsapnak felette a hullámok.

Párom és én kevésbé, lubickoltunk a hatalmas hullámok adta lehetőségre, már az első szeles napon lementünk a partra, én balga az egyik óriás hullám beledöngetett parti fövenybe, felállni sem tudtam.

Még a parton figyelő vízi mentős is felfigyelt, húzza már ki valaki (mármint engem, úgy 3 kg apró kavics tapadt rám, szó szerint, alig tudtam azokat a nagyon apró kavicsokat lemosni magamról), ott fullad meg a félméteres vízben. Ezen a napon kár volt, nekem nem sikerült túljutnom a hullámokon, szerintem, ha ezt valaki felvette videóra azóta már halálra röhögte magát, ahogy görgetett az óriás hullám.

De hálaúrnak kimentettek az én hőseim és írhatom tovább soraimat itt a csodás tenger parton, biztonságos távolságban az óriás hullámok csapkodásaitól.

Köszönöm a sorsomnak, hogy ilyen gyönyörű két hetet tölthettem a családommal.


Visszakanyarodom történetem elejére. Két csodálatos hetet töltöttünk Görögországban, először Stavroson töltöttünk felejthetetlen napokat.

STAVROS

A Chalkidiki-félszigeten fekvő Stavros városa, amely Thessalonikitől 80 km-re található, Görögország népszerű üdülőhelyeinek egyike. A szép természeti környezetben elhelyezkedő város, kedves, barátságos görög emberekkel igazán családias hangulatot árasztott. A pezsgő éjszakai élet, a tavernák, a bárok és az éttermek segítenek abban, hogy éjszaka se unatkozzon az ember és mindenki megtalálja a számára megfelelő szórakozást, így Stavros ideális nyaralóhely. A csupasz hegyoldalak, amelyek az öböl egyik oldalán találhatók a „Zorba a görög” című film egyik jelenetének helyszínei voltak

Az első kirándulásunk: Betársultunk egy magyar buszos társasághoz, anyagilag is megérte, nem kellett tekeregni, keresgélni az utat a Meteorákhoz.

Meteorák a legnevezetesebb látnivalók egyike Görögországban. a vidék és a hegység elnevezése: sajátságos környék tele gigantikus torony- és csipkealakú sziklákkal.
Hatalmas, több száz méter magas hordalékkúpok magasodnak az ég felé, némelyik csúcsán kolostor áll. A 21 kolostorból hatot lehet meglátogatni.
Tis Metamorfosis
Szt. Varlam (itt voltunk)
Szentháromság
Szt. István az első vértanú
Szt. Nikolas Anapafsas
Tousanou

A tornyokként álló sziklák valaha a tenger fenekén helyezkedtek el. Úgy 10 millió éve függőleges irányú mozgások az egész környéket kiemelték a tengerből. Ugyanezen erők hatására a szomszédos hegyek közelebb csúsztak, így az üledékre hatalmas nyomás nehezedett, hálószerű törések és repedések alakultak ki, amit az időjárás, erózió tovább mélyített, kialakítva az ég felé nyúló tornyokat.
A 11. században remeték éltek a sziklák között, majd a 14. században, ahogy a törökök ereje egyre növekedett és egyre többször látogattak el errefelé, a szerzetesek nyugodtabb helyeket kerestek, és így húzódtak a tornyok tetejére, hogy megközelíthetetlenek legyenek. (a kolostorok köveit az angyalok és a sasok repítették a sziklák tetejére, a monda szerint..) Az első kolostorokat egymásra kötözött, felhúzható létrákon lehetett megközelíteni. Később kis kosárkában húzták fel egymást és a szükséges dolgokat. Ma a kolostorokat a sziklákba vájt lépcsőkön lehet megközelíteni, amiket az 1920-as években alakítottak ki. A gép hajtotta kosarakon ma már csak élelmet, vagy idősebb szerzeteseket, egyházi látogatókat húznak fel.
A Meteorákon huszonnégy bizánci kolostor található, melyek egyenként 600 évnél idősebbek, de ma már csak ötöt használnak a szerzetesek. az épületek a thesszáliai pindosz-hegységben elszórtan, csaknem 300 m magasan, alig megközelíthető, meredek hegycsúcsokon helyezkednek el, és a pindosz folyó völgyére néznek.
1920-ig ezeket az épületeket csak létrákon lehetett megközelíteni. A létrák egyenként 30 méteresek, vagy ennél magasabbak voltak, némelyeket a sziklákhoz rögzítették. az I. világháborút követően, különösen az 1960-as évektől új utat építettek kalambakától a kolostorokig. Ma már hosszú, sziklába vájt lépcsősorokon és mély szakadékokat áthidaló hidakon bárki elérheti az épületeket.

A meteora (görög szó) "levegőben lebegőt" jelent. A pindosz-hegység barlangjaiban, meredek kaptatóin már a 12. századtól megjelentek az aszkézis hívei.
A szerzetesek azért vonultak el egykoron és ma is, mert valóban elzártan és csak Istennek szentelt életet akartak élni. Ma már kívülről szemlélve a Meteora kolostorok áhítatát, csodáját inkább csak turistalátványosság. Pont a lényeget nem látjuk, de nem is láthatjuk. Az itt élő szerzetesek napját ugyanúgy az ima, a munka és a régi könyvek tanulmányozása tölti ki mint évszázadokkal ezelőtt. Céljuk, az Istennel való misztikus társalgás.

Megfogott a szerzetesek csendessége, az a semmivel nem összehasonlítható emberi lelki kedvesség, nem csak a látogatókkal (melynek igen csak nagyon örülnek) hanem az egymás közötti kommunikáció, (nagyon jó visszaemlékezni rá) amit ezer évig elnéztem volna.

Nem is beszélve a csodálatos freskókról, a kolostorok belső, kézzel fogható megnyugvást adó légköréről. (Remélem, még eljutok oda, ha nem, a másik életben igyekszem.) Éreztem és mélyen beszippantottam magamba a múltat és jelent.
Ott fenn kiálltam egy meredek szikla peremére, kitártam karom az ég felé, néma extázisba esik az ember ott fönn, úgy érzi, szárnyai nőnek, hipp-hopp és máris a mennyországban van..




Itt be is fejezem a Meteorák adta csoda írását, hisz még több oldalt is tudnék írni, de nem fárasztom az olvasókat, túl hosszú lenne.

A görög mítoszról röviden
Az Olümposz égbe nyúló csúcsán épült fényes palotáikból figyelik a halhatatlan istenek a világot, és féltékenyen ügyelnek a rendre, hogy a Nap, a Hold és a csillagok a számukra kiszabott pályán járjanak örökké, és semmi ne lépje túl a mértéket. Amikor Phaethón elbizakodottan apja, Héliosz szekerén felhajtott az égboltra, gyönge kezével nem bírta a szárnyas lovakat fékezni, ezek túlságosan közel ragadták a földhöz a tüzes Nap-szekeret, majdhogy lángra nem gyúlt tőle a föld, és ekkor Zeusz villámával sújtotta halálra a vakmerőt. Nővérei megsiratták, az ő könnyeikből keletkezett a borostyánkő, ők maguk pedig égerfákká változtak.

Görögország lakosságának 97 százaléka ortodoxnak vallja magát. A 2005-ben készített Eurostat – Eurobarometer felmérés szerint a görögök 81 százaléka vallja azt, hogy „hisz Istenben”, míg 16 százalék hisz abban, hogy „van valamilyen szellemi vagy életerő” és csak három százalék tagadja mindezeket. Görögország ezzel az Európai Unió tagállamai között – Málta és Ciprus után – a harmadik legvallásosabb ország.


Visszafelé menet egy hangulatos vendéglőben ebédeltünk, igen meleg volt, ennek ellenére nem éreztük a 40 fokos hőséget, egy nagy teraszon, ponyva a fejünk felett a szél pedig oda-vissza hűsítette a jó népet. A tulajdonos bácsi ott sütögette a húsokat, az illatok igencsak előcsalogatták éhségérzetünket, Souvlaki (rablóhús) ettünk sült krumplival, és természetesen görög salátával (egészen sötét olíva bogyóval, azt mondják ez az igazi, a két hét alatt többször készítettem én is szállásainkon görög salátát), mellé a fölnőttek söröcskével, míg a gyermekek üdítővel oltották szomjukat.
Éppen csak lenyeltük az utolsó korty italunkat, már kértem volna egy Elinikósz kafész-t, görög kávét, már fizetni is kellett. Valósággal ki lettünk tessékelve (finoman szólva), hiszen hírt kaptak, 15 perc múlva érkezik egy olasz turistákkal teli busz. A tulajdonos asszonyság, még az utat is lezárta, hogy a buszunkhoz mehessünk, mindezt nem bántóan, még mi is elnevettük ezt az incidenst.:-) Hiába, no, az asszonynép az irányító, már meg ne sértődjenek a „teremtés koronái”.

Tempi-völgy
Kétórai utazással megérkeztünk az Olimposz és az Ossza hegység között elterülő majdnem 10 km hosszú szakadékokkal tagolt szoroshoz. Ma itt vezet keresztül az E75-ös út. Már a régi idők óta fontos útvonal vezetett át rajta, hiszen a völgyön átvezető út köti össze Észak Görögországot a Déli országrésszel.

Daphné forrása a völgy közepén fekszik.

Egy függőhídon átsétálva jutunk át az Agija Paraszkevi barlang-kápolnához. Állítólag aki alatt megremeg a híd annak nem tiszta a lelkiismerete, alattam bevallom megremegett, valószínű nagy erősek a lépteim:-). Itt a fenti kutakból, ha vizet merítünk, állítólag megfiatalodunk, ittam, mert nagyon szomjas voltam, azóta is várom a fiatalságom…. Aki még nem ivott természetes folyóvízből, itt megteheti.

A híd alatt a hegy gyomrából tör fel egy nagyon tiszta vizű patak (még mágnesezni sem kell…!:-) Visszatekintve az ajándékozások, csecsebecsék vásárlását itt lehet a bazársoron legjobban megejteni, az árak elfogadhatóak.

Sajnáltuk is, hogy nem itt vásároltunk ajándékokat, de ez még az elején volt utunknak, ezért szólok, ha arra vesz utatok, ki ne hagyjátok.
Első szállásunk Stavroson tágas, az árának megfelelő volt.

Az időnek hála az éjszakai alváson kivül nem sok időt töltöttünk egyik szállásunkon sem. Reggeli a teraszon kb.20 db palacsintával.

Stavros családias hangulatu kis város, kis utcácskákkal, benne hentesbolt, olyan igazi békebeli nagy tőkével a bolt közepén, és hajóépető ács, a hajó ott épült az utcán.

A tenger magával ragadó szépsége, a görög emberek kedvessége tompította az úgymond, vissza az időbe a WC használati utasítását, hozzászokva az összkomforthatáshoz. Nem is részletezem tovább komposzttal való harcot. A mosdók, zuhanyzók, angol-WC tiszták, csak azt a WC-papírgyűjtő kosarat tudnánk feledni. Erről ugyan ejtettek szót ismerőseink, de nem gondoltuk, hogy ennyire nehezen vesszük a görög szennyvízcsatorna hálózat szűk keresztmetszete miatti országos kötelezettséget, hogy a papír a „használat” után a kosárba és ne „európai” helyére kerüljön. Otthon még egy ideig kerestük a WC melletti kukát, de hamar elfelejtettük
Ide szándékomban volt egy képet felpakolom erről a műveletről, de ezt jobb elfeledni.

Esti bolondozások a kikötői mólón

Az esti mindennapos séták a 29-30 fokos melegben, elmondhatjuk nagyon jól estek, hiszen a tenger felől a kis sétáló utcákba béfújdogált a már hűs sós tengeri szellő.

Ilyen séták alkalmával figyeltem a görög embereket, észrevettem a nők között több a jellegzetes ógörög vonás: klasszikus orr, arcélük (profiljuk) és a termetük is kiemelkedő. Sajnos ilyet férfiban kevesebbet láttam, valószínű máshol többen vannak.
Játszottam a képzelettel, gyönyörű palotákban láttam viszont őket, hatalmas oszlopokkal, nyitott részekkel, az oszlopok fehér márványból, már-már áttetsző hatású. A belső teremben hatalmas medencével, sok virágszirommal telis-tele szórva. Erről az ógörög mitológiáról többet tud: – Görögország Isten és a Föld szerelmének gyümölcse—Irving Stone: A görög kincs c. könyve.

Esti sétáink befejezéseként lementünk a mólóhoz, a szelíden morajló tengerhez, az est fényei feledhetetlenek, a sejtelmesen megcsillanó tenger romantikus nyugalmat áraszt. Ilyenkor meg kell állni, hogy feledni tudjuk a hétköznapok idegőrlő rohanását.


Az első napokban a nagy harangzúgások ugrasztottak ki az ágyból, majd ünnepnapkor vallásuknak megfelelően hangszórón is hallhattuk imájukat. Mindent meg lehet szokni, ezt nem annyira….


Az ebédet könnyedén oldottuk meg, Gyros pitában többféle húsból, Bifteki (Görög húspogácsa) Tzazikival, Choriatiki (Görög saláta), Rakott padlizsán – Mussaka, Csirke szuvlaki. Majd többször készítettem, szállásunkon is tzazikit, görög salátát, rántott csirkemellel, ezt nagyon gyorsan elkészítettem.
A hozzávalókat párom minden reggel /korán, mivel nem tud sokáig aludni/ megvásárolta, itthon is imád vásárolni, nem akartam megfosztani…:-)

Több helyen strandoltunk, mivel gépkocsival mentünk, ezek közül is legtöbbször az Olypiada beach meseszép sziklás partrészen fürdőztünk a tengerben.
Egyedül vagyok kinn a parton, talán ha ketten ülünk a hosszú szakaszon. Szélcsend van, ritka pillanat. Hallgatom a tenger moraját....és mesél! Onnan túlról jött a másik partjától. Ezer dolog történt vele mire ideért, és csak mesél, mesél, és én hallgattam minden szavát. Itt elfelejtem a város zaját és a mindennapok zűrzavarát, találkoztam a boldogsággal...! :-) Jó ez a csönd, csak néha hallani a tenger halk csobbanását, ahogy partot ér.

Többször megmásztuk Stavros egyik látványosságát a „kilátót”, onnan föntről gyönyörű panoráma terült elénk.

A belvárosból az üzletek közül megy fel egy kis utca a hegyoldalba és ennek a végén egy nagyon kellemes kis vendéglőhöz érünk fel, a központtól kb. 1 kilométerre van, menetközben fügefák és gránátalmafák kínálgatták termésüket.

Az étterem teraszáról, de az előtte való térről is nagyon szép kilátás nyílik Stavrosra, a tengerpartra. Vacsorázni, ha egyszer voltunk, lenn a városban nem kell ennyi euró.

Kirándulásunk volt még egy „lakatlan szigetre”. A hajós kapitány szervezte az utat, turistákat keresett meg szállásaikon, így volt velünk is, így olcsóbban úsztuk meg, mintha az utazási irodán keresztül jelentkeztünk volna. Másfél óra alatt értük úgymond lakatlan szigetre, ahol is már lehorgonyzott egy hajó, majd megérkezésünk után még egy hajó érkezett a „lakatlan szigetre”. Az öbölben kristálytiszta volt a víz, a táj gyönyörű (kivéve, ha nem néztünk a lábunk elé, persze ez már messzebb volt az öböltől, a WC a szabad ég alatt). A nagyobbik csemete rögtön felkutatta a sziget belsejét is (bokrokon, sziklákon, kecskéken és különböző itt honos rovarokon, csúszómászókon kívül nem találkozott hálaúrnak senkivel, vártuk nagyon vissza, a kicsike is ment volna „egyedül”, de azt mondtuk, majd pár év múlva Ő is mehet felfedezőútra.

Nagyokat fürödtünk a kristálytiszta tengerben, a hőmérséklete kb. 28 fokos lehetett.
Beúsztunk távolabbra is, 4 m-es mély víz lehetett, le lehetett látni a tenger fenekére, ott úszkáltak a különféle halak alattunk. Itt lehetett igazán háton lebegni, egy szellő nem fújt annyi sem. Rengeteg különböző kavicsokat szedtünk, szebbnél szebbeket, a nagyobbik gyermek látott távolabb a mély tengerben kagylókat, de nem hozta el, úgymond legyenek csak a természetes helyükön. Így mi sem hoztunk a tengerből kagylókat. A sekély vízben, partközelben is ott úszkáltak a picike halak raja, meglátszott nem sokan (annyian!) látogatják, háborgatják a tenger kis élőlényeit.
Ebédre a hajósok nyílt tűzön sütögettek nekünk fasírthoz hasonló húsokat, paradicsommal, kenyérrel. Finom volt, elég is volt abban a melegben, főképp gyümölcsöt és folyadékot ittunk, ki milyet.














Visszafelé a lakatlan szigetről a nyílt tengeren láttunk delfineket, ahogy a hajót kísérték, igazi felejthetetlen élmény volt.

A "Lakatlan sziget"-et elhagyván még maradtak fürdőzők, kik ugyancsak hajóval látogatták meg e gyönyörű szigetet.

SARTI (a gyönyörűséges!!!)

Szállásunk itt is tágas volt, ugyan voltak hiányosságok, de a jó idő feledtette.
A Chalkidiki félsziget három földnyelvből áll: Kassandra, Sithonia, és Athos. Mi a középső félszigeten, Sithonián - Sartiban nyaraltunk.
A természetes szépségéről és valóban kristálytiszta vízéről híres Sarti a Sithonia keleti partján fekszik. Sithonia hegyei között, a szerpentines utakon haladva a kék tenger és a csodálatos zöld természet látványát megkoronázva elénk tárul Sarti látképe, lenyűgöző. Utunk közben a kacér-kék tenger meg-megengedi látni magát. Utunk utolsó fél órája mesebeli panorámában végződik; egyre többet enged látni magából a tenger, a zöld és a kék szín valamennyi árnyalata végigkísér a faluba, ahol aztán paradicsomi hetet tölthettünk el Európa egyik legtisztább vizű tengerpartján. Sarti több éve rendszeresen megkapja az Európai kék zászló kitüntetést legtisztább vizű tengerpartjáért és a többnyire kiváló minőségű, homokos partszakasz tisztaságáért. Kirándulásaink, öblök keresése a fürdőzés alkalmából, ezt csodálhattunk is. A változatos partszakaszok és a hamisítatlan görög hangulat miatt Görögország "Titkos Paradicsomaként" is emlegetik ezt a vidéket.
A félszigetet borító csodás örökzöld növényzet,
Sarti kis halászfalu, (mi is így gondoltunk, de a turista szezon nyüzsgő forgataga, számos sétáló utcácskájában esténként, mintha egy nagyváros központjában lettünk volna) ma kb. 1000 állandó őslakosa van.

A Chalkidiki félsziget középső "nyúlványán", Sithonián található, szemközt a tengerből több mint 2000 m-re kiemelkedő Athos heggyel. Sartival szemben helyezkedik el a misztikus Athos hegy (balra a képen látszik sejtelmesen a messzességben). Hiába lendül fel a turizmus, nem veszíti el szépségét, meghittségét, családias hangulatát. A Xenofontos kolostor 500 méterre van a falutól. Sötétedéskor a templomtorony ki van világítva, és jól látható egész Sartiról. Sokan zarándokolnak ide minden évben augusztus 15-én, "Szűz Mária mennybemenetelének" ünnepére. A fesztivál csúcspontja a tűzijáték. Ezen a napon is rengeteg görög jött ide Sartira ünnepelni.
Chalkidikinek ez a része egy külön állam, melynek határa Dafni kikötője. Az Athosi államban 20 kolostor található, melyből tizenhét görög, egy orosz, egy bolgár és egy szerb. Összesen kb. 1500 ortodox szerzetes, (közülük sokan remeteként) élnek ezekben a kolostorokban.
Athos-ra évszázadok óta nem léphetett be nő, férfiak is csak komoly engedéllyel tehetik be a lábukat. Az ottani idő szerint naplementekor van 12 óra. (Kivételt képez az Iviron kolostor, ahol hajnalban van 12 óra) Naponta 120 ortodox és 10 egyéb vallású ember kap engedélyt az Athos látogatására. Mi sajnos nem tudtunk elmenni, de legközelebb talán jövőre, vagy azután……

A pálmafa alatt félig fekve vetem papírra élményeimet, közben hallom a parton a nevető hangfoszlányokat, ahogy a tenger hulláma partot ér, összetalálkozik a visszahúzódó hullámmal. Mielőtt a hullámok partot értek volna, találkoztak a nap sugarával és gyönyörű ívet húzott egy kicsi szivárvány, és ez ismétlődött újra és újra. A hullámok egymást kergetve, ütemesen, talán úgy, mint egy karmester intésére érkeznek folyamatosan a partra. Az embereket sorra dönti le a hullámverés, mindenki nevet, sikongat, volt, akinek fürdőruhája veszett oda.
Az égen ontja melegét a szikrázó nap, hőséget nem érzünk. A nagy hullámok kisodorták a medúzákat is, szegények ott lelték végüket a magas partfalon.

A három napig tartó hullámverés véget ért, a Párom korán reggel kiment a partra, a pálma sorra helyet foglalni (ez majd minden alkalommal így volt, közben én elkészítettem a reggelit, mire felkél a siserehad, minden ott legyen az asztalon), majd én is lementem a partra. Míg a gyermekek megérkeztek mi már többször beúsztunk a tengerbe, fantasztikus, felejthetetlen élmény, úszás közben nézni a végtelen tengert, ahogy befelé tartunk. Majd mikor elfáradtunk, megfordultunk a hátunkra és ott lebegtünk a víz tetején (a Lukácsnál is nagyon jó, de ez más…..). A sós víz fenn tart, könnyedén úszunk a bójáig, közben kerülgetjük a medúzákat, ugyan nem veszélyesek, mert ezek nagyok és átlátszóak. A kicsi és sötétszínű medúzákat viszont kerülni kell. A tenger gyönyörű és tiszta a Sarti beach-en, mivel a nyílt tenger veszi körül a hullámverések elég sűrűek.

A Narancs parton, itt még sokkal szebb a víz színe, és amikor Sartin nagy a hullámzás itt még akkor is csendes a víz. Fantasztikusan lehetett úszni a tiszta és csendes, gyönyörű tenger tetején és háton ringatózva élvezni a szabadság örömét (ez az igazi ellazulás). Csak az a sok elszórt szemét ne lenne a parton, de ha megpróbáljuk nem észrevenni, túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon jól érezheti magát az ember.

Séták esténként itt is voltak Kipróbáltuk több helyi ételspecialitást, mint pl. kecskesajttal töltött krokett, Souvlaki (rablóhús, tzatziki (joghurtos uborkasaláta) muszaka, görögsaláta, sültpaprika, rakott padlizsán és sok-sok-sok gyros. A pita nem nem igazán olyan, mint nálunk, talán leginkább a lángosra hasonlít. Érdekesség még, hogy a pitába hasábburgonyát is tesznek a hús és a saláta mellé.

Kocsival elmentünk több helyre kirándulni, ugyan egyénileg gépkocsival fárasztóbb, mint egy befizetett út, de az élmény felülmúlhatatlan. Szebbnél szebb partok és tájak váltakoztak, a virágok szemkápráztatóak. A tenger türkizkék színekben ragyogott, és bármerre néztünk, újra és újra lélegzetelállító tájakban gyönyörködhettünk.

Utolsó nap előtt elmentünk vacsorázni a tengerpart mellett levő vendéglőbe, asztalunk kb. 5 méterre volt a tengertől, olyan szép volt, a hold ragyogott a tengeren. Erre mondják azt, ha megfestik, szinte már giccses….. Nekünk viszont örökre felejthetetlen 2008. Görögországban eltöltött két hetünk.

Itt a mesém véget ért, mely igaz volt, vége meg azért lett, mert olyan hosszú lett volna, hogy tán vége soha nem lett vóna.:-)

"Görögország Isten és a Föld szerelmének gyümölcse.."
/Irving Stone: A görög kincs/
"Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is; a szerzett tudásból s tapasztalatbólmáris megtudhattad, mit jelent Ithaka."(Somlyó György fordítása)